Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A közélet és a közszereplés fogalmának változásai a webes társadalomban Dr. Bayer Judit, www.mediakutato.hu, 2005. õsz Részlet a tanulmányból Vállalati rágalmazás vagy fogyasztói kritika? Amerikában gyakoriak a jó hírnév interneten történt megsértése miatt indított perek. Ezek közül külön típusba sorolhatók azok, amelyeket cégek indítanak eredetileg anonim hozzászólók ellen, akik fórumban, társalgóban (chat room) vagy egyéb spontán nyilvános fórumon, esetleg saját honlapjukon tettek kritikus megjegyzéseket valamely cégre, annak termékeire vagy vezetõire. Két új jelenség találkozása hívja életre az új szokást: a „nagyvállalat kontra internetfelhasználó” közötti pereket az internetes kommunikáció sajátossága és a nagyvállalatok befolyásának növekedése eredményezi. A vállalatok visszaélésszerûen hivatkoznak személyiségi jogaikra, és ezzel esetenként a jogos kritikát vagy a közéleti vitát fojtják el. Az internetes írásbeliség sajátosságai Az internetes interaktív kommunikáció egyfajta hamis meghittségérzetet ébreszt a felhasználókban, amely újszerû stílusjegyek megjelenését indukálja. E kommunikációt a számítógép elõtti magány és a világ nyilvánosságának ellentéte, valamint a spontán közlés és az írott beszéd keveredése teszi újszerûvé. Míg a hagyományos írott szövegek esetében hozzászoktunk a szabatosabb hangvételhez és a szerkesztett formához, az internetes kommunikáció a szóbeliség stílusjegyeit hordozza, sõt alkalmanként még annál is informálisabb. A gyakori rövidítések, az esetenkénti fonetikus írásmód, a helyesírási hibák és a szaggatott stílus miatt még a szóbeli kommunikációnál is pongyolábbnak tûnhet a fórumokba, társalgókba (chat-room) írt szöveg. A fõ szempont a gyorsaság, és nem a minõség. A nyomtatott szöveggel ellentétben a hozzászólás nem megy keresztül a szerkesztõ vagy a lektor szûrõjén, de még maga az író sem kontrollálja magát oly mértékben, mint a nyomtatásra szánt szövegnél. Az interneten közzétett szöveg nem az örökkévalóságnak készül, egy kattintással törölhetõ, és tárgyiasult megjelenése sincs. Többnyire a szerzõ nem is óhajt nagyobb nyilvánosságot szerezni közlésének, mint a spontán helyzet aktuális közönsége. Csakhogy mivel e közönség létszáma bizonytalan, potenciálisan tömegeket is magában foglalhat, ezért az ilyen módon tett közlés is nagy nyilvánosság elõtti elkövetésnek minõsül. Lehet, hogy többen elolvassák, mint ahányan egy nyomtatott könyvet. Tehát az internet stílusa minõségileg különbözik mind az írásos, mind a szóbeli, mind a tömeg- és a magánkommunikációtól, mindegyikbõl merítve bizonyos jellegzetességeket. Ennek árnyoldala, hogy az anonimitás fátyla alá rejtve gyakran születnek sértõ közlések az online fórumokon, hirdetõtáblákon (bulletin board), társalgókban. Az anonim közlések mögött álló személyek azonban többnyire felderíthetõk. Amerikában immár nagy számban indítanak személyiségi jogi pereket (kezdetben) ismeretlen személy ellen az interneten megjelent megjegyzések miatt. Az amerikai Elektronikus Kommunikáció Magánélet-védelmi törvénye (Electronic Communications Privacy Act, ECPA) kötelezi az internetszolgáltatókat a személyes adatok kiadására, ha ezt bírósági felszólítás (subpoena) útján kérik tõlük.1 A törvény meglehetõsen tág teret enged a személyes adatok megszerzésének.2 Kormányzati szervek csak a törvényben elõírt feltételek esetén kérhetik, ekkor azonban kötelezõ azokat kiadni. Talán ennek köszönhetõ, hogy a cégek általában nem közvetlenül a szolgáltatótól kérik ki az adatokat, hanem a biztos választ jelentõ bírósági felszólításhoz folyamodnak (18. U.S.C. 2702. (c)(5), 2703.). A John Doe-ügyek: az anonimitás természete elméletben és gyakorlatban A tipikus pereket gazdasági vállalkozások indítják magánszemélyek ellen olyan, valamely pénzügyi topikban tett megjegyzés miatt, amely rontja hírnevüket, ennek következtében csökkentheti részvényeik tõzsdei árfolyamát. Az eljárás megindításakor a vállalat a „John Doe”3 állandó álnéven jelöli meg az alperest, és egyidejûleg kéri a bíróságot személyazonosságának feltárására kötelezõ végzés kibocsátására. Az internetszolgáltató ilyenkor köteles kiadni az adatokat. Nincs elõírás arra nézve, hogy az internetszolgáltatónak értesítenie kell-e a felhasználót adatainak kiadásáról, illetve az ellene beadott subpoenáról. Néhány internetszolgáltató ezt mégis megteszi, de a Yahoo! például éveken keresztül nem így járt el. Elõfordult, hogy a felperes sem kívánta feltárni személyazonosságát, és magát Azonosítatlan Korlátolt Felelõsségû Társaságként jelölte meg. A bíróság így nem fogadta el a keresetet: annak bizonyítását kérte, hogy olyan kivételes, speciális kár érné a személyazonosság feltárása esetén, mint például a társadalmi megbélyegzés vagy a rendkívüli mértékû anyagi kár. A felperes inkább elállt szándékától (Kaplan, 2001). Az alperesek személyazonosságának megszerzése után a felperes gyakran visszavonja a keresetet. Gyanítható, hogy ilyenkor a tényleges cél csupán a személyazonosság feltárása. Néhány esetben a cég munkavállalóját találták az internetes fantázianév (nickname) mögött, akit emiatt azután elbocsátottak (Raytheon Co. v. John Does, lásd Sobel, 2000: III. B. 15.). A keresetek visszavonásának másik oka az lehet: a magánszemélyek anyagi háttere általában nem teszi lehetõvé, hogy a sértett vállalkozás érdemi kártérítést érvényesítsen velük szemben, ezért inkább eltekint a pereskedéstõl. Ugyanebbõl az okból a bíróság a HealthSouth Corp. v. Krum esetben a pervesztes felet elégtételadásra, havi 50 USD értékû jótékonysági célú adakozásra, és két éven át heti három óra közmunka végzésére kötelezte. A vállalati pletykálást elõsegíti, hogy mind több vállalat tart fenn fórumot a részvényesekkel történõ kapcsolattartás céljából. Ezeken közlik a cégükrõl szóló aktuális híreket, a nyilvánosságra hozni kívánt operatív döntéseket, és igyekeznek bizalmat építeni a befektetõikben. Az interaktív oldalakon rosszízû pletykák és hazugságok is megjelenhetnek, amelyek ugyancsak a részvények árának csökkenését eredményezik. A pletykák az igazgatóság tagjainak magánéletétõl kezdve üzleti hazugságokig terjedhetnek. Elképzelhetõ, hogy valaki nyereségszerzési céllal igyekszik árfolyamesést elõidézni a negatív információ terjesztésével, hiszen bizonyos tõzsdei tranzakciók esetén kifejezetten elõnyös a részvényárfolyamok zuhanása (Lidsky, 2000: 880). A sorozatban folyó ügyek a véleménynyilvánítási szabadságot védõ aktivisták hangos tiltakozását váltották ki, hiszen tõkeerõs nagyvállalatok perelnek kiszolgáltatott kisembereket. Gyakran a termékkel vagy a vállalat üzletpolitikájával kapcsolatos jogos kritika képezte az ügy tárgyát. Egyfelõl indokolt lehet a jogvédõk aggodalma, másfelõl viszont az is tény, hogy az internet sajátos természete miatt a hagyományos erõviszonyok nem ugyanúgy érvényesülnek, mint a megszokott médiumok esetében. Az internet sokat hangoztatott demokratikus természete lehetõvé teszi, hogy bárki ugyanakkora súllyal szólhasson, és hangja ugyanannyi személyhez jusson el, akár tõkeerõs nagyvállalkozás tesz közzé valamit, akár egy egyszerû magánszemély. Természetesen az interneten is mûködnek az érdekérvényesítésben meglévõ hagyományos különbségek, hiszen a tõkeerõs vállalat fizetett hirdetést is közzétehet a sokat látogatott honlapokon, míg az egyszeri felhasználó közleményére talán senki sem kattint rá. Mindazonáltal nehéz lenne azt állítani, hogy egy fórumon belül ne lennének egyenlõk a feltételek. Ebbõl az is következik, hogy hiába tõkeerõs egy nagyvállalat, az internetes környezetben hasonlóan védtelen a rágalmak ellen, mint egy magánszemély. Az elektronikus környezetben közzétett megjegyzésnek akár nagyobb hatása is lehet, mint egy szaklapban közzétett cikknek, különösen, ha a fórumot olyan személyek olvassák, akik az ottani, „naprakész” információkat közvetlen gazdasági döntéseik alátámasztására kívánják felhasználni. Az elektronikus megjegyzést át lehet másolni más honlapokra, így megtöbbszörözni, és még nagyobb közönség elé tárni. Ismert, hogy ami egyszer megjelenik a virtuális világban, azt csaknem lehetetlen onnan kiirtani. Ezért ha egy felhasználó gátlástalan vagy akár csak gondatlan, súlyos gazdasági károkat okozhat a vállalatnak. A vállalatnak még így is számos eszköz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy jó hírnevét helyreállítsa, de a kisemberek véleménye ma nagyobb hatást gyakorolhat a vállalatokra, mint bármikor az internet elõtt. Mindettõl függetlenül is jogos az igény, hogy a személyiségi jogokat valóban sértõ állítások miatt a sértett fél elégtételt kapjon. Ennek érdekében akár az is indokolt lehet, ha a bíróság személyazonossága felfedésére kötelezi a jogsértõ felet. Ugyanakkor viszont káros lenne, ha a személyazonosság felfedése és a perrel való fenyegetés a jogos kritikával szembeni fegyverré válna, vagy ha az anonim közzététel kerülne veszélybe. Ismert tény, hogy az anonim hozzászólást lehetõvé tevõ fórumokon rendszeresen eldurvul a hangnem, aminek megelõzésére gyakran moderátort alkalmaznak, aki kiszûri a trágár megjegyzéseket. Az udvarias formában megfogalmazott hazugságokkal szemben azonban a moderátor is tehetetlen. Az anonim közlés pozitív és negatív vonásait szemlélteti a következõ két eset. Egy amerikai egyetemen az internetrõl szóló szeminárium résztvevõi álneveken mûködtetett fórumot hoztak létre az órák közötti eszmecsere céljából. Néhány héttel a kezdet után az egyik résztvevõ rasszista megjegyzéseket tett, amit követõen heves, indulatos vita alakult ki. A szeminárium tagjai már az órákon is gyanakodva méregették egymást, elmaradoztak: a kísérlet csúful végzõdött (Lessig, 1999: 80–82). A másik esetben egy baráti társaság tagjai társalogtak (chateltek) egymással rendszeresen. Felvetõdött az ötlet, hogy szexuális problémákat is megvitassanak egymással. E célból úgy döntöttek, hogy az õszinteség megkönnyítése érdekében álneveket fognak használni. Õk a javukra fordították az internetes kommunikáció e lehetõségét. Az anonim közzététel valódi érték, amelyet kár lenne veszni hagyni néhány felelõtlen rágalmazó miatt. A kommunikáció fejlõdésére kedvezõ hatással lehet, ha némi felelõsségérzet alakul ki a hozzászólókban, amennyiben tisztában vannak azzal, hogy ha valakit megsértenek személyiségi jogaiban, akkor azért felelõsségre vonhatók. Csakhogy ha valakit akkor is fenyeget a pereskedés és a leleplezés veszélye, ha nem lép túl a véleménynyilvánítási szabadság határain, az kedvezõtlen, bénító hatást (chilling effect) fejt ki. Annak eldöntése, hogy hol végzõdik a véleménynyilvánítási szabadság és hol kezdõdik a másik személy jogsérelme, sokszor a bíróságok számára is nehézséget okoz. Nem lenne helyes, ha állandó veszély fenyegetné azt, aki jogos kritikát fogalmaz meg, vagy olyan nézetének ad hangot – kulturált formában –, amely mások nemtetszését válthatja ki. Egy magánszemély számára nemcsak az elmarasztaló ítélet jelenti a problémát, hanem maga a pereskedés ténye is: ügyvédrõl kell gondoskodnia, és megjelenési kötelezettsége van, amely számos járulékos költséggel jár. Learned Hand bíró azt állította magáról, hogy a betegségen és a halálon kívül semmitõl sem fél jobban, mint a pereskedéstõl (Lidsky, 2000: 12). A perrel fenyegetés elrettentõ erejét ki is használta a Healthsouth vállalat a Peter Krummal szemben nyert pere után. Ugyanazon a fórumon, amelyen korábban a vele szembeni rágalmak is megjelentek, közleményben figyelmeztette a résztvevõket, hogy ha valótlan és sértõ megjegyzéseket tesznek közzé, személyazonosságuk felderíthetõ lesz. A közleményt Peter Krum – bíróság által elrendelt – helyreigazító közleménye nyomatékosította (Lidsky, 2000: 888). A perrel való fenyegetõzés megfélemlítés céljával történõ alkalmazását és az átlagember kiszolgáltatottságát jelzi az Osborne v. U-Haul International Inc. eset. John Osborne gépkocsit bérelt, amely útja során többször is lerobbant, és még a javítás költségeit is vele akarták megfizettetni. Hiába emelt panaszt a megfelelõ fórumokon, nem kapott orvoslatot. Vigaszul létesített egy honlapot, amelyen közzétette a történetét, és fórumot teremtett más, hasonló cipõben járó fogyasztók számára is. A vállalat erre jó hírnév megsértése címén eljárást indított Osborne ellen, méghozzá székhelyén, Arizona államban, amely az alperes lakhelyétõl (Georgia) igen távol esett. Osborne úgy érezte, a pereskedés helyének kiválasztása arra irányul, hogy ne vehessen részt az eljárásban, és így védekezés hiányában elmarasztaló ítélet születhessen. Két, a szabadságjogokért küzdõ civil szervezet, az ACLU (American Civil Liberties Union) és az EFF (Electronic Frontier Foundation) azonban elvállalta az illetõ ingyenes jogi képviseletét, mire az U-Haul visszavonta a keresetet. A személyazonosság feltárása után visszavont keresetek magas száma miatt szükségessé vált, hogy a bíróságok érdemben is megvizsgálják az igényt, mielõtt elrendelik a személyazonosság feltárását. Elvárható lenne, hogy a bíróság csak akkor bocsássa ki a személyazonosság felderítését elrendelõ végzést, ha legalább valószínûnek látja a jogsértést. Ehhez elõzetesen meg kell vizsgálnia az ügyiratot, és egy elõzetes véleményt kell alkotnia az esetrõl. Félõ azonban, hogy ezzel a bíróság prejudikálna, és a késõbbiekben már a tüzetesebb vizsgálatot mellõzve, automatikusan adna helyt a kérelemnek. A másik, véleményem szerint kedvezõ lehetõség, hogy a személyazonosságot felderítik ugyan, de azt a bíróság zártan kezeli mindaddig, amíg az elmarasztaló ítéletet meg nem hozta. Ezzel elejét venné annak a gyakorlatnak is, hogy pusztán a személyazonosság kiderítésének szándékával indítsanak keresetet, amelyet azután visszavonnak, mert ez a bíróságokra is felesleges terhet ró. Még biztonságosabb lenne, ha az internetszolgáltató csak annyit jelezne vissza, hogy meg tudta-e állapítani az illetõ személyazonosságát, és azt készenlétben tartaná arra az esetre, ha elmarasztaló ítélet születik az illetõvel szemben. Az eljárás során a bíróság sem szerezne tudomást a személyazonosságról. E módszer hátránya viszont, hogy a bíróság nem lenne képes az alperes körülményeinek megítélésére, ami az adott esetben lényeges lehet, és a bizonyítási eljárás lefolytatása is nehézségekbe ütközne. A tanulmány teljes terjedelemben itt olvasható. Dr. Bayer Judit A közélet és a közszereplés fogalmának változásai a webes társadalomban, www.mediakutato.hu, 2005. õsz.